A megismerési folyamatok vizsgálhatók egyszerű, mindennapos viselkedésekre épülő feladatokkal. Ezekben a helyzetekben a gyermekek általában egy vagy több kísérletvezetővel lépnek kapcsolatba, és az interakció során megjelenő viselkedésük alapján lehet következtetni a különböző képességek működésére. Gyakran alkalmazott mérési stratégia a választás rögzítése. Ezekben a helyzetekben mérhető, hogy a gyermekek tesznek-e különbséget tárgyak között mennyiség vagy érték alapján. A választási helyzet egyik kitüntetett mérőeszköze a kommunikációs célból használt mutatás, mely viselkedés vizsgálatával bizonyították, hogy már egyéves gyermekek is figyelembe veszik azt, hogy mely tapasztalatokban osztoznak, illetve nem osztoznak a kommunikációs partnerükkel (Bohn et al., 2018).

 

Az információfeldolgozás egyik mutatója a nézési viselkedés, amely magába foglalja többek között a tekintet mozgását, a figyelem hosszát. Több kísérleti elrendezés is épít a nézési viselkedés feltárására gyermekek és felnőttek esetén is. Ez pusztán egy kamera segítségével is rögzíthető, ám a szemmozgáskövetés technológiájának fejlődése a nézési viselkedés egyre pontosabb rögzítését teszi lehetővé. A szemmozgáskövető berendezések egy beépített kamerával és egy infravörös lámpával vannak ellátva (URL1). A lámpa infravörös sugarakat bocsát ki, amelyeket visszaver a résztvevő szeme, a visszaverődéseket pedig rögzíti a beépített kamera. A mérőeszköz nyers adatai alapján következtetéseket lehet levonni arról, hogy a személyek hova és mennyi ideig néztek a képernyőn. Ezek meghatározásához először be kell mérni a résztvevő szemét (kalibrációs fázis), amely során a felnőtteknek a képernyőn megjelenő pontokat kell követniük a szemükkel, míg a gyermekek esetén figyelemfelhívó ábrák jelennek meg a képernyő különböző pontjain (például zenélő kacsa). Az alábbiakban három olyan, a nézési viselkedés rögzítésére építő paradigmát mutatunk be, amelyeket gyakran alkalmaznak csecsemők vizsgálatára.

Az elmúlt évtizedek technológiai fejlődése lehetővé teszi azt is, hogy feltérképezzük a gyermekek agyának szerkezeti jellemzőit, valamint hogy megvizsgáljuk, milyen folyamatok zajlanak az agyukban, miközben megismerik környezetüket. Ezáltal tárhatjuk fel azon kognitív képességek gyökereit, korai jeleit, amelyek a gyermeki viselkedésben akár csak évekkel később nyilvánulnak meg. Ezen folyamatok mérése kapcsán érdekes lehet annak feltárása, hogy mi jellemzi az agyban zajló információfeldolgozás bizonyos lépéseit. Emellett az éppen aktív agyterületek azonosítása is lehetséges, amelyre építve egyrészt feltárható, hogy egyes információk feldolgozása közben hasonló agyterületek működnek-e aktívan a felnőttek és a gyermekek esetén. Másrészt megvizsgálható, hogy a különböző agyterületek specializációja miként alakul ki a fejlődés során.

Írásunk célja olyan, gyakran alkalmazott kognitív pszichológiai mérőeszközök, kísérleti paradigmák bemutatása volt, amelyek lehetővé teszik a legfiatalabb gyermekek megismerési folyamatainak vizsgálatát. Összegeztük a csecsemővizsgálatok során használt egyszerű viselkedéses, tekintetkövetésre épülő, illetve agyi aktivitást rögzítő eljárásokat, mely kutatások eredményei rámutattak arra, hogy számos, felnőtt korban jellemző megismerési folyamat már a korai életévekben is jelen lehet. Fontos kiemelni, hogy bár a cikk az egyes módszereket külön tárgyalja, ezeket a kutatók gyakran együttesen alkalmazzák, ugyanis a mérések közötti együttjárások a megismerési képességek mélyebb és pontosabb feltárására adnak lehetőséget. Ilyen lehet az elvárásmegszegési paradigma esetén, ha a kutatók a jelenet bemutatása közben szemmozgáskövető segítségével a pupilla tágulását is rögzítik. Míg a nézési idő elemzése betekintést enged abba, hogy a csecsemők miként vélekednek egy már lezárult eseményről, a pupilla méretének változásán keresztül rögzíthető a következtetési folyamatok időbeli lefutása is. Ezáltal mérhetővé válik nemcsak az, hogy egy adott megismerési képesség (például deduktív logikai következtetés; Cesana-Arlotti et al., 2018) jelen van-e egy bizonyos életkorban, hanem az is, hogy a megismerési folyamat – például a következtetések meghozatala – hogyan zajlik le időben adott jelenetek megfigyelése közben.